2017

Interjú – Nicole Legian-nal A Tigris Ökle című regény szerzőjével

Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésem, és válaszoltál minden kérdésemre. Ismerjétek meg, velem együtt Nicole Legian írási szokásait, jövőbeli terveit.

Először is, szeretném megragadni a lehetőséget, hogy megköszönjem a megkeresést az interjúra.

Hogyan találsz időt az írásra?

Nekem nem az írásra fordított idő okozta a gondot, ha leültem írni, inkább a „hogyan találok időt másra, mert épp írok” kérdés okozta a fejtörést. Viszont többször, több évig nem nyúltam hozzá a könyvhöz. Ezt betudhatom az idő hiányának is, de sokkal inkább azzal volt a „gond”, hogy ezekben az években túl sok minden történt velem a való életben és nem tudtam átadni magam a saját fantázia világomnak.

 

Mennyi ideig írtad a könyvet?

A könyv nem egy nap alatt született, körülbelül 12-13 évesen fogtam neki, majd abba maradt és a huszas éveim elején futottam neki újra, aztán megint abba maradt. Az utolsó simításokat már a 30. születésnapom környékén ejtettem meg. Szóval több, mint 15 évig érlelődött a könyv.

Mikor támadt a könyvírás ötlete?

Előre leszögezném, halak a horoszkópom, ami azzal jár, hogy amikor a nagyvilág körülöttem nem elég érdekes vagy nem elég barátságos velem, akkor visszavonulok a saját fantáziavilágomba, ahol minden izgalmas. Így született a történet eleje. Aztán a történet folytatódott és egy ponton már annyira hosszú volt, hogy gondoltam inkább leírom, minthogy odavesszen a szürke homályba. Aztán már azért kellett a történetet folytatni, hogy meglegyen a könyv.

Hogyan született meg a szereplők karaktere, jelleme?

A karakterek java még tinédzser koromban született, az akkor megismert emberek, rajongott zenészek és rongyá nézett sorozatokból alakultak ki. Szerintem egy ponton mindenkinek fel fog tűnni, hogy egy kicsit minden férfi szereplő a szerelmem is, a női szereplők pedig egy kicsit én és egy kicsit mások jellemének a kavalkádjai. Brian több férfi ideálból alakult ki, kaptam már visszajelzést, hogy túl tökéletes, de szerintem, ha végig kísérjük a történetet, rájövünk, hogy a sikerei és kitartása mögött bizony rengeteg leküzdött akadály, akaraterő áll.  Cori jelleme egyrészt az enyém, másrészt amilyen szerettem volna lenni. Talán ezért érezhetjük nála, hogy hol vadabb, hol félénk.

Mi alapján választottad ki a nevüket és a foglalkozásukat?

A szereplők neve általában a rajongott személy neve maradt vagy a személyiségéhez közel álló, nekem tetsző neveket kapták. A foglalkozások gyakorlatilag adottak voltak mindenkinek, mindig is volt egy kis női elgyengülésem az egyenruhásokkal szemben. Azért maradtam végül a rendőrségnél, mert katonaként nem tudtam volna a szereplőimet a városban tartani.  Egyedül Joy karaktere lépett be később, de nála is a történet alakította ki, hogy orvosként, illetve gyakornokként kerülhetett képbe. Ehhez tudni kell, hogy én évekig orvosnak készültem.

Ki (k) a kedvenc szereplőid és miért?

Imádom őket, mindegyik szereplőmet szeretem. Persze mindenkit másért, de a jellemvonásaik és karakterük nélkül nem alakult volna ki a történet. Számomra annyira különbözőek mindannyian, hogy nem tudnék választani kedvenceket. A könyv végére, már csak az volt a gondom, hogy a sok szereplő miatt, volt aki háttérbe szorult és szívesen meséltem volna róluk is többet.

Te is űzöl valamilyen harcművészetet?

Még általános iskolában egy pár hónapra belekóstolhattam a judo-ba, de az a lehetőség nagyon gyorsan véget ért. Utána nagyon sok sportot kipróbáltam, mire eljutottam úgy huszonöt éves korom körül egy Krav Maga edzésre. Szuper csapatba kerültem be, az edzőnk pedig zseniális volt. Egy évig jártam az edzésekre, utána sajnos abbamaradt, mert külföldre költöztem. Ezek az edzések és tapasztalatok több helyen segítettek a könyvben is leírt edzések hangulatának kialakításához. Ezen kívül barátoktól, filmekből és könyvekből származtak az ötletek.

Hogyan motiválod magad az írásra?

Azokban a hónapokban, amikor írtam, nem kellett motiváció. Napközben is játszodott a fejemben a történet, alig vártam, hogy hazaérjek az iskolából vagy munkahelyről és leülhessek írni. Ilyenkor az is zavart, ha valaki beszélgetni akart, mert addig nem tudtam a történetet folytatni fejben.

Mikor és hol szeretsz a legjobban írni?

Ma már laptopon írok, bárhol és bármikor. Az ágyban fekve, íróasztalnál vagy a kerti nyugágyon, hála a technika fejlődésének, már nincsenek határok.

Hiszel a természet gyógyító erejében?

Én hiszek a természetben, abban, hogy a természet képes a saját egyensúlyát fenntartani. Így azt is elhiszem, hogy minden betegség és gyógyulás is a természet egyensúlyának a része. Viszont a gyógyteákban nem hiszek, annyira borzalmasan rossz az ízük, hogy képtelenség az, hogy megigyam.

Mit szoktál enni vagy inni írás közben?

Kávé és Cola, manapság már gyümölcslé is, ha az innivalóról van szó. Az ennivaló trükkösebb, mert olyat nem tudok nassolni, ami elfoglalja a kezemet, ha pedig mégiscsak olyan nasi volt soron, abból az lett, hogy elmentettem a regényt és elkezdtem sorozatot nézni. A körte az egyetlen, amire kifejezetten emlékszem, hogy többször is a kezembe akadt írás közben.

Van íráshoz használt dallistád?

Írás közben nem nagyon hallgatok zenét, mert bár sem hallással, sem jó hanggal nem áldott meg a sors, de dúdolok és énekelek, úgy meg nehéz írni.

Viszont egy kedves barátnőm ajánlott egy dalt, ha majd egyszer film lesz a könyvemből: Fort Minor – Kenji.

Mit gondol (nak) a családod/barátaid/szeretteid arról, hogy írsz?

Anyukám is kiadott egy regényt és ő volt, aki lektorálta a könyvemet, illetve segített az első kiadásban és szidott a rengeteg helyesírási és nyelvtani hibáért. Mindenki más is támogatott és türelmes volt, amikor tudta, hogy épp írok és nem fogok beszélgetni hosszasan.
Ugyancsak hálával tartozom a küzdősportos barátoknak, hogy végtelenül és odaadóan meséltek az edzéseikről, edzőtáboraikról. A legjobb barátnőm ezer éve nem gyakorolt katákat mutatott be nekem, akár házibuli alkalmával is rendelkezésre állt, szóval külön hála neki a segítségért.

Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?

A legjobb pillanat az volt, amikor az egész könyvet tudtam visszaolvasni és végre azt mondhattam, hogy igen, ezt szerettem volna elmesélni.

Hogyan lépsz túl az írói válságon?

Még nincsen meg a tökéletes gyógyszer, de sokat segít, ha kikapcsolom a TV-t, nem nézek sorozatot és vannak unalmas pillanataim, ha egyszer sikerül leülni írni, akkor hetekig kitart a lelkesedés.

Mikor döntötted el a könyv végleges címét?

Szerintem már elég korai pillanataiban megvolt ’A Tigris ökle” cím. A tigris egy biztos pont az életemben, imádom a csíkos pizsis nagymacskákat. Keleten pedig rengeteg mítosz szereplői, a küzdősportokban is majdnem mindenhol megjelenik a tigris motívum, így könnyedén beleilleszthettem a regénybe.

Kik azok a szerzők, akik a legjobban inspirálnak téged íróként?

Azt hiszem Vavyan Fable-el indult el minden. Faltam a könyveit és imádtam a fanyar humorát, a Halkirálynő sorozat mai napig „biblia”.

Milyen céljaid vannak idén az írással kapcsolatban?

Idén szeretnék visszatérni a folytatás folytatásához vagyis a második könyvhöz, ami megintcsak évek óta megkezdve vár arra, hogy megszülessen. Már évek óta a fejemben van az ötlet a harmadik könyvhöz is, de csak nem sikerült eljutni odaáig.

Voltál már valaha Japánban, vagy tervezel menni?

Még nem sikerült Japánba eljutni, de évek óta reménykedem benne, hogy összejön, aztán mindig Thaiföldön kötök ki. Remélem már nem kell sokáig várnom egy kiadós sétára a cseresznyefák között, de idén szinte biztos, hogy már nem fog összejönni az út. Persze az olcsó repjegyek világa kiszámíthatatlan, szóval soha nem mondom azt, hogy soha.

Mikorra várható a könyvnek a folytatása?

Ez az a kérdés, amire szeretném, ha tudnám a választ, de sajnos nem tudom. A folytatás félig kész, de az utóbbi időben nagyon kevés időm jutott arra is, hogy gondolkodjak a történeten. Remélem sikerül lassan megtalálni az egyensúlyt a munka és élet között és végre visszaülni az íróasztal mellé. Nagyon szeretném, ha jövőre sikerülne könyv formába önteni a folytatást is, de ez egy nagyon optimista jóslat részemről.

 További sok sikert a bloghoz Dave és nagy örömömre szolgált, hogy megoszthattam a történetemet. 

Nagyon szépen köszönöm, én is sok sikert kívánok neked a továbbiakban, remélem még hallunk egymásról. 🙂

Hozzászólás

advertisement

Power by

Download Free AZ | Free Wordpress Themes

%d blogger ezt szereti: