2018

A magyar költészet napja- Batsányi János

A költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik. Idén második alkalommal indul útjára egy megemlékezés a blogon ezen alkalomból. A mai napon összesen 9+1 kortárs és korábbi századok híres költőinek verseivel és rövid életrajzaival ismerkedhettek meg.

Politikus költő, akit sokkal inkább foglalkoztatott az irodalom társadalomátalakító hatása, mint a művészet önmagáért való gyönyörűsége. A nemzeti sors elkötelezettjeként, de európai gondolkodóként hitte a francia eszmék megvalósíthatóságát, s azt, hogy a forradalom hatására valóban jobb világ köszönt Európára. A jakobinus diktatúra vérfürdőinek híre talán el sem jutott hozzá, két híres versét, A franciaországi változásokra (1789) és A látó (1791) címűeket előbb írta, minthogy a forradalmi terror erőszakos eseményei felszínre kerülhettek volna. A korszellem és a magyar sors egységgé forrt verseiben. 1763-ban született Tapolcán. Iskoláit Keszthelyen, Veszprémben, Sopronban és Pesten végezte, ahol jogot tanult. Rövid ideig házitanító Orczy Lőrincnél, majd Kassán a királyi kamaránál kapott állást (1787). Itt ismerkedett meg Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal, lapjuk, a kassai Magyar Museum, az első magyar szépirodalmi folyóirat 1788-ban jelent meg. Kazinczy és Batsányi azonban nem tudtak megegyezni a lappal kapcsolatos vitáikban, és a szerkesztőközösség hamarosan felbomlott. A lapot Batsányi egyedül vitte tovább. Versei miatt 1793-ban elbocsátották állásából, majd a következő évben Martinovics Ignác vallomása alapján letartóztatták. Bár a vádpontokat nem tudták rábizonyítani, a bíróság egyévi várfogságra ítélte, amelyet Kufsteinben töltött le. 1796-ban szabadult, és Bécsben telepedett le. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Baumberg Gabriellával, aki maga is költő volt. 1809-ben, amikor Napóleon elfoglalta Bécset, kiáltványt intézett a magyarokhoz, melyben a Habsburgok elleni fegyveres ellenállásra szólította fel a nemzetet. A kiáltvány szövegét valószínűleg Batsányi fordította, de ha nem, akkor is volt valamilyen köze a magyar nyelvű változathoz. Ezt bizonyítja, hogy az orosz hadjáratról visszavonuló francia sereggel együtt Párizsba ment, ahol rövid ideig Napóleon kegydíjából élt. 1815-ben az osztrák hatóságok letartóztatták, egy évig Spielbergben raboskodott, de a bíróság újra felmentette. A szabad mozgásban azonban korlátozták, Linzbe száműzték, azzal a meghagyással, hogy soha nem léphet magyar földre. Itt élt visszavonultan feleségével, és itt is halt meg 1845. május 12-én. 1843-ban a magyar Akadémia levelező tagjává választották.

A franciaországi változásokra

Nemzetek, országok! kik rút kelepcében
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,
S gyászos koporsóba döntõ vas-igátok
Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!
Jertek, s hogy sorsotok elõre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!

A látó

Vídulj, gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.
Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája,
Valakinek kedves nemzete s hazája;
S valaki a magyar változó ég alatt
Még a szabadságnak híve s ember maradt.

Ó ti! kiknek szívek örök búba merült,
Ím, reménytek nem várt víg napja felderült;
Ím, az igazságnak terjednek súgári;
Dőlnek a babona fertelmes oltári,
Melyek a setétség fene bálványának
Annyi századoktól vérrel áradának.
Ama dicső nemzet felkelt ím egészen,
Mely a két világnak megváltója lészen,
S melynek már láncoktól szabad vitéz karja
Mutatja, mit tehet egy nép, ha – akarja!
Az ember elnyomott örökös jussait
Délre hozván, porba veri bálványait;
S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,
Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti:
“Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!”

A föld kereksége megrendül e szóra,
S látja, hogy érkezik a régen várt óra.
A letapodtatott emberi nemzetnek
Csontjaiból épült trónusok reszketnek.
Rémülve szemlélik közelgető sorsok
A vérre sovárgó koronás gyilkosok;
Ők! kiknek még imént százezrek halála
Csak egy intésekben, egy szavokban álla;
S kiknek több nagy város tüzes leomlása
Oly vala, mint annyi hangyaboly romlása!

Vídulj gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.

(1791)

A forrásokat megtekintheted itt,itt és itt.

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..